Gombolyítja fonalát

"És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,"

                                                                                        (Korál: Hazafelé)

Valami ilyesféle érzések kerítettek hatalmukba, amikor anyunál a padlásról lekerültek a régi fonalak. Valamikor gimnazista koron táján a keresztanyámék a soproni szőnyeggyárból hoztak egy elég tisztességes mennyiséget, amely nem is motringokban voltak, hanem csak 10-12 méteres szálak voltak kötegelve. akkor elég sokat felgombolyítottunk, de maradt egy utolsó. Igazából pulóvernek nem volt jó, mert a szálak kemények, de kézműveskedni viszont igen jó.

Bogi a szövőszakkörre már vitt fonalakat, és megnéztük még a mamánál lévő készletet is. Ekkor került elő ez az utolsó köteg, amit nagyon lelkesen gombolyítani kezdett:

A többit persze én kaptam meg, így visszarepültem az időben, valahova a 80-as évek második felébe.

Amikor hihetetlen mennyiségű fonalat dolgozunk fel (nem csak mi, hanem sok osztálytársam, akik még órán a pad alatt kötöttek), hetente készültek el az újabb pulóvercsodák, amikor a nők nemcsak recepteket, hanem kötésmintákat is cseréltek, amikor az Olasz kötőkönyvek hatalmas kincsnek számítottak, és a menőknek több abból készült modell gazdagította a ruhatárát. Amikor a tanulószobában az esti sorozat közben, a tv félhomályában egymás mellett "versenytkötöttünk".

Jó volt elvonulni a hálószobába, ahol az ablakkilincsről lógott a köteg, és film(sorozat)nézés közben tekerni pár gombolyagot. Kicsit nosztalgiázni, emlékezni arra, hogy mit gondoltam a világról, ötletelni, hogy mivé fogok válni, hogyan fogok élni .... hát valahogy minden megváltozott és semmi sem úgy van.

De mi is lett abból nagy kötegből? Hát ez a szép nagy kosár gombolyag, amely szépen megvárja, hogy szövésre használjuk-e, vagy kötés-horgolás tanulására, vagy kézműveskedünk belőle: