Ne bánd fiam...

Emlékszem erre a mondatra, és nagyon régen nem mondta nekem senki. A nagymamám mondta olykor, de akkor az volt az értelme, hogy ne bántsd, ne piszkáld.
Hétfőn  férjem egyik nagymamájának temetésen voltunk. Hát igen, nemcsak öröm és boldogság az élet.
Akkor hallottam újra, hogy ne bánd fiam...de most más jelentése volt.

 És itt a folytatás:

Emil Isac: Ha meghalok

Ne bánd fiam, ha meghalok,
Értem sírnod sem kell
Hisz én vagyok te, s te vagy én
Nem hagylak soha el.

Világra hangom szólított,
Léted, létembe fog.
Könnyem keresztelt, s búm nyomát
Hordozza homlokod.

Ne emlékezz rám búsan
Hű társam, hitvesem
Már megadatott nékem
Emlékben fénylenem,

Ne emlékezz rám búsan
Testvér, rokon, barát...
Add meg a könnyet,
Élj és szeress tovább.

Addig vagyok, míg élek
Szívetekben, bennetek.
Ember voltam mindig:
Ezért szeressetek!