Vajkaramella

Nem szerettem eddig a vajkaramellát. Valami nagyon taszított benne, amit nem tudtam és most sem tudok megmondani.
Aztán olvastam ezt a bejegyzést, és napokig az járt a fejemben, hogy vajon milyen lehet. Ki kellett próbálnom, és Pisti szülinapján már kínálgattam is a vendégeket. A lényeg, hogy ez hihetetlenül omlós, nem tapad sehova a számban. Nem mondom, hogy éjjel-nappal ezt ennék, de néha kifelezetten jól esik.
Most karácsonyra is készült megy adag, de ez most valahogy nem lett olyan jó. Nagyon ragacsos, nyúlós volt frissen, most pedig puhább, mint a korábbiak. Mondjuk eltelt a készítés óta egy hét, azóta a spájzban pihent, el is felejtkeztem róla.

Részben ajándéknak szántam a kedvenc unokatesómnak, Bogi keresztanyjáéknak és az egyik óvónéninek, akinek még mindig nem adtam vissza a kölcsön kapott mesekönyvet. Ezzel próbálom kiengesztelni. :-)
A csomagolásnál pedig külön öröm volt felfedezni, hogy a kislányom az összes piros szalagomat felszecskázta 10 centis darabokra. :-(