Megérkezett Kormos!

Az egész azzal kezdődött, hogy Bogi nagyon szeretett volna egy kis szőrös állatot. Tavaly volt egy kósza próbálkozás Szaffival, a cicával, aki hamar lelépett tőlünk, először a második szomszédba, aztán még tovább is. De ahogy közeledett a karácsony, naponta többször hallgattam végig, hogy milyen nagyon jó lenne, ha a fa alatt egy olyan doboz várakozna, amin lyukak is vannak, hogy a benne lévő kisállat kapjon levegőt. Mondtam,, hogy a Jézuska nem hoz kisállatot, mert a hidegben biztosan megfázna, és az ünnepek alatt beteg állattal nem lenne egyszerű. Nos, a Jézuska azért gondolkozott a dolgon, és kis állatot nem is, de annak a házát (ketrecét) elhozta. Nagy volt az öröm, mert ha már van ház, akkor lesz bele lakó is. Tengeri malacban gondolkodtunk. Karácsony után elmentünk bevásárolni almot, tápot... És ott az egyik eladó elbizonytalanított bennünket. A nyuszi sokkal barátságosabb, igazi házi barát, szobatisztaságra szoktatható, és így valóban a simogatható kedvence lehet Boginak. Így akkor visszaraktunk mindent a polcokra, hogy átgondoljuk a dolgokat.
A gondolkodás vége az lett, hogy tegnap elmentünk nyúlnézőbe, és Kormossal tértünk haza.
Apának még vannak fenntartásai, de mindenannyiunkat levett a lábunkról ez a kis szőrpamacs: